SUDÁR ISTVÁN SUDI magyar-történelem szakos tanári diplomával a Nemzeti Sport kosárlabda- és lovasszakírója, a Lovas Nemzet publicistája, a Lovasfutár főszerkesztője /élt 1965.11.29.-2000.03.25.
Történész szeretett volna lenni, filmeket és könyveket akart írni.
Történészként a honfoglalás korával foglalkozott.
Nagy célt tűzött maga elé, amit meg is valósított: elindult az Őshazába.
A Millecentenárium tiszteletére fizetett segítőkkel 12főből álló zsábi ménest hozott Magyarországra két jurtával együtt,Kazaksztánból,1996.július 23-án.
A zsábi faj -a tudomány jelenlegi állása szerint-hasonlít legjobban a honfoglaló magyarok lovaihoz,így ezt a fajt szerette volna visszahonosítani, törzskönyveztetni, SUDÁR NAPKELETI MÉNES néven / egy Árpád-kori nomád szállást akart megalkotni, ahol a Hazának, a Magyarságnak javára szerette volna az ifjúságot és akit érdekelt, nevelni.
Emberfeletti erővel,iszonyú anyagi terhekkel, lelket-testet ölő tevékenységgel megvalósította élete álmát.
Ám a való világban az ígért segítségek sorra elmaradtak.
Az első állomás a Fejér megyei Hantos volt,csak két ember segített rajta önzetlenül, a legelőt kihúzták a ménes alól, tovább kellett állnia. 
Vándorlás következett, a remélt támogatás ígéretével,Kunszentmiklós, Selyem tanya.
A becsület és adott szó számára fontos volt, azt hitte mindenki olyan.Nagy árat fizetett érte.
Megbetegedett.
Az életéért kellett küzdenie, átmenetileg 4 hónapig Tahitótfalun volt a ménessel. 
Közben új helyet keresett, megtalálta Édenét a Fejér megyei ABA nagyközségben, segítőjét a polgármester személyében 1999.szeptemberében. 
Mikor a ménest a 15 ha-s legelőn biztonságban tudta, leesett lábáról, kórházba került. 
Hiába remélte a gyógyulást, gonosz erők letérítették a jó útról.

Elment messzire, mint a Csillagok!